Bepötyögte: Lia D.

|Szeptember 3; Szerda

Mindjárt vége a hétköznapoknak ^^ Már csak két nap "szenvedést" kell kibírnom. Ma reggel is hezitáltam, hogy mit vegyek fel ( persze! ezzel ment el a készülődés nagy része!) a suliba. Teljesen (halvány) rózsaszín csőnacit vettem fel, (halvány) pink-fekete deszkás cipővel, és egy fekete pólóval, amin semmi sem volt, csak egy "#selfie" felirat. Menő.  Már a kapuban várt Kamilla. Hasonlóképpen volt felöltözve mint én: neon rózsaszín-fekete deszkás cipő, neon rózsaszín póló, és egy fekete nadrág.
- Hali. - köszönt, majd rátette az egyik lábát a deszkájára.
- Szia. Cuki masni. - mosolyogtam a szemüvegére nézve (a fekete vastag keretes szemüvegének a keret sarkában volt egy pici rózsaszín masni. Rá klixelhető.).
- Miféle masni? - nézett össze-vissza maga körül, majd hirtelen a szemüvegéhez ért.- Ja ez? Köszi!
Pár másodpercig szótlanul idióta mosollyal néztem rá, majd letettem a földre a gördeszkám, és elindultunk.
- Szakítottak. - mondta az út felénél a csendet megtörve Kamilla.
- Kik? Hol? Minek? - tört ki belőlem a kérdés vihar.
- Hát, Dave meg Gina. Ki írta Gina az állapotához msn-en. " Szakítottunk..Vége.. Végleg vége.." pont,pont és még több pont. Nem tom miért. - mesélte a sztorit. Én csak szótlanul néztem magam elé. Sajnálom őket.
A sulihoz értünk.
- Furcsa. Olyan mintha már 1-2 hónapja járnánk a suliba. Mintha rég ismernék mindenkit.. - néztem pislogva,  fel szaladtunk a lépcsőn, majd bementünk az aulába. Burns most épp nem volt itt, így a 11. osztályos "huligánok" beterítették az egész aulát. Közlekedni is alig lehetett. Felrohantunk a lépcsőn. Bementem az osztályba, követve Kamillát.
- Sziasztok! - mosolyogtam Rékára és Dominikára. Biccentettek.
- Volt házink? - kérdezte Krisztián a hátul "bandázó" fiúktól.
Megvonták a vállukat, csak Robi bólintott. Ebből azt szűrtem le, hogy Robi jól tanul, ha házit is csinál. Ja nem..
- De én nem csináltam meg. Csak belenéztem a füzetbe. - vigyorgott Robi a kar óráját piszkálva.
Én meg azt reméltem, hogy Robi más. Márk fel se nézett, csak a kezét a tarkójára kulcsolva, és azt asztalon könyökölve bámult a füzetébe. Nagy tanulásban volt. Szóval nem Robi a jó tanuló a fiúk között, hanem Márk.
Én mosolyogva (egész nap mosolyogtam, nem tudom miért) néztem a táblát, meg a Dave padjain lévő cuccokat. Pillanatra hátra néztem, és pont elkaptam Dávid tekintetét, de ő rögtön visszafordult Norbira, aki épp az esti rém álmairól beszélt.
Érdekes. Csapatokra van osztva az osztály szüneteken ( meg úgy mindig):
1. csapat: leghátul a fiúk.
2. csapat: Réka & Dominika = A "pletyka rovat"
3. csapat: Én és Kamilla. Én egész nap szótlanul ülök a padban, és bámulok, Kamilla meg legtöbbször ráhajtja a padra a fejét, és pihen vagy eszik.
   Lilla meg az... Lilla... Lilla az Lilla. Meghúzódik a sarokban, és csendben ül. Néha előveszi a telefonját és gondolom Facebookon lóg.
Már első nap kialakultak a társaságok szemmel láthatóan. Furcsa. Hiba volt kimaradnom a gördeszkás napból :( Ott mindenki már megismerkedett, én meg csak Dave-el meg Kamillával álltam csak szóba. Meg a többieknek néha-néha köszöntem..
Bár Lilla nem beszélt még senkivel...
 Csengettek. Dave meg állt mellettem, és megfogta a székem hátoldalát. A többiek  elfoglalták a helyüket.
- Olvastad? - kérdezte a táblára nézve.
- Ugyan mit? - kezdtem pakolászni a cuccaimat a padomon, pedig minden a helyén volt.
- Tudod. Amit Georgina kiírt. Msn-en. - ült le a helyére, majd hátra fordult hozzám.
- Kamilla mesélte. Sajnálom. - mondtam sajnálkozva. Kicsit azért tényleg megérintett. Az ilyesmi szomorú.
 Még mindenki nagy beszélgetésben volt, majd bejött Haser tanár nő. Síri csend lett, majd ledobta agresszívan a tanári asztalra a táskáját.
- Álljon fel, aki kérte a suli rádióban az " I sexy and i klow it " című nótát a nevemben. Ellenőrzővel kérem a diákot. - Állt meg Réka padja előtt (középen) a tanár, összefont karokkal.
   Mi kérdőn összenéztünk, és lapítottunk. Robi kikászálódott lustán a padból, és keresgélni kezdte a naplóját a táskájából. Ledöbbentünk. Senki sem hitte, hogy ő volt. Ha ő lett volna, már egész szüneten röhögött volna a hülyeségén az osztály. Odanyújtotta Hasernek az ellenőrzőt, majd a tanár nő kihúzott egy piros tollat, figyelem! A zsebéből! :) Egy hatalmas talpas-egyest írt a naplóba, majd oda adta Robinak.
- Jövő héten szülői értekezlet. Szeretettel várjuk a szüleidet délután 4-re. Add át üdvözletem. - vigyorgott Haser, majd vissza tessékelte Robit a helyére.
Hátra fordultam.
- Tényleg te voltál? - suttogtam, és azt hiszem egész jól le lehetett olvasni a számról, mit is akarok mondani.
  Robi letépett a füzete hátsó lapjainak a sarkából egy részt, majd tollat ragadott. Gondolom papír esemest írt.
- Dátum. Írjátok be a dátumot. - tette le a krétát Haser ( előzőleg ráírta a tábla tetejére a dátumot. )
 Kiszedtem a toll tartómból a tollat, és beírtam ami a táblán volt. Robi a vállam fölött pont a füzetemre dobta rá a cetlit összegyűrve. Ez állt rajta: " Nem én voltam. A nővérem volt, ide jár. Szörnyű egy lány. Most 1 hétig fedeznem kell mindenért amit csinál, mert múlt héten megettem a pudingját a hűtőből. :( ".  Gondoltam,  hogy nem ő volt. Ha belenéz a füzetébe, hogy van-e házi, nem lehet olyan rossz alak.
Hátul a fiúk nagy röhögésbe kezdtek (halkan), amíg a tanár felírta az anyagot.
Dave is röhögött volna, de ő be van kerítve, lányokkal. Hátul- én, Jobbra- Réka, én mellettem, és Réka háta mögött is lány- Kamilla. Semmi társasága nincs.
Robi a fülembe súgta előre hajolva, hogy amit írt, adjam tovább, hogy mindenki tudja, mert neki ez ciki, így oda dobtam Dave-nek, de tovább gurult a cetli, és leesett a padja elé. Balszerencsémre Haser pont az előtt tette le a krétát, és felénk fordult, és látta a leeső cetlit. Határozott léptekkel, kezét hátul fogva odasétált, állát felemelve, tekintetét a földre szegezve jött oda Dave padja elé. Lehajolt, és fel vette a cetlit.
Elolvasta, majd körbe nézett az osztályban, de első sorban rám, és Robira nézett.
- Robi, a nővéred tette? - kérdezte, még mindig a cetlit olvasgatva.
- Micsodát? - kérdezte Robi.
- Csak Dave kérdezte, hogy miért törtem el a ceruzáját, amit tegnap kölcsön adott, és azért írtam, hogy a nővérem volt. Gondolkoztam is most, hogy veszek helyette egy újat. - néztem a tanárra. Nem annyira hitte el.
- Aha. De itt az áll, hogy " fedeznem kell ". Pont elárulod akkor, hogy a nővéred volt. Vincze kisasszony, tisztában áll a "fedezés" szó jelentésével? - kérdezte a tanár, le téve a cetlit Dave padjára, aki nem annyira értett semmit, mert még nem olvasta el.
- Hát.. Nem igazán. - hazudtam. Persze, hogy tudtam.
- Nem árulja el ki tette, és magára vállalja, vagy másra. - magyarázta a tanár, és ezzel le is zárta a témát.
- Köszi. - mosolygott Robi.
Az osztály halkan magába fordulva nevetett és nézte a "színdarabot".Dave tovább adta Rékának a levelet, aki tovább Dominikának, és így tovább.
Szüneten mindenki rajtam röhögött, amiért kimentettem Robit. Nem volt pedig olyan nagy szám, csak ki tudja mit tesz egy kilencedikessel egy (később Robi mesélte) tizenegyedikes, nagydarab, bivalyerős csaj (Helga).
- Ügyes, újonc. - mondta fél mosollyal Dave. No comment ☺
   Suli után lementünk Kamival a lépcsőre, és leültünk.
- Te is hallottad? Ugye te is? - mondtam óriási vigyorral a képemen Kamillának.
- Mit is? - vonta össze a szemöldökét.
- Becézget. - mosolyogtam már halványan.
- Aha.. Indulhatunk, újonc? Éhes vagyok. - mondta, majd le ment a lépcsőn, és rátette a jobb lábát a deszkájára.
- Menj előre, utolérlek. Robi mondta, hogy várjam meg a suli előtt.
Kamilla elindult, mondta, hogy a buszmegálló előtt megvár. Pár perc múlva Robi kapkodva jött ki Dave-el az ajtón.
- Hambi. Remélem szereted. Ezt azért kapod, amiért ki mentettél. Nem is tudom mi lett volna, ha Helga megtudja, hogy tőlem tudta meg a tanár, hogy ő volt. Egész héten gonoszságokat művel. A büfében vettem. - nyújtotta át Robi a hamburgert.
Nyamm.
- Köszi. - mosolyogtam.
- Na szia. - sétált le Robi.
- Cső újonc. - mosolygott Dave, miközben megbökte a vállam.
  Nagy tahó lehet, ha így viselkedik más lányokkal, miután szakítottak a barátnőjével.
De már most ő a suli egyik legmenőbb arca, Rékával és Ginával együtt..
Elindultam, majd utánam szólt egy kényesebb, de kedves hang.
- Várj már, hova sietsz?! - mosolygott Réka utánam szaladva, hátánál Dominikával.
- Sziasztok. - köszöntem.
- Cuki dolog volt tőled, hogy megvédted Róbertet. Alexandra, ugye? - kérdezte.
- Igen. De inkább Szandi! - mondtam, mire a két lány mellém sétált, és úgy mentünk tovább.
- Rendben. Nekem Alexandra. Hé, figyu... Ne segíts a fiúknak. Úgy sem hálálják meg, és csak rád kattannak, meg beléd esnek, és elég lesz leráznod őket. Hidd el, tapasztalatból mondom. - mondta elképedt vigyorral az arcán, amiben egy kis gúny is volt. Tuti azt akarta, hogy leszálljak róluk, mert magának akarja mindet.
- Hidd el, a régi suliban is rákattantak, mert segítőkész volt. Nekem nem sok sikerem volt... Én inkább csak elővettem az iPadom, és facebookon lógtam, míg Rékuci után meg rohantak a pasik. Persze az nyolcadik osztály volt.  - vihogott Dominika. Először hallottam élesen a hangját. Jaj.
A buszmegállónál ők letértek jobbra, a kis utcába, mi meg Kamillával tovább mentünk gördeszkával.
-Te ezekkel jöttél? -nézett felvont tekintettel Kamilla.
- Ja. Vihogtak, meg Réka figyelmeztetett, hogy szálljak le Robiékról. Vagyis nem épp ezekkel a szavakkal, de erre utalt. - meséltem.
 Hamar hazaértünk, vagyis én hamar haza értem, Kamillának még menni kellett pár métert.
   Odaköszöntem a szüleimnek, akik a nappaliban ültek, és tanulmányozták a Nora Spielberg-es könyveket, amiket még anno vasárnap ajánlottam apunak. Anyu csak odakiáltotta, hogy " Jó könyv", apu meg rám se nézett, mert annyira beleélte magát a könyv olvasásba, hogy le sem vette a szemét a könyvről. Hátha segít a korral haladással rajtuk. Bár ezt kétlem. Bementem a szobámba, és ledobtam a táskám a sarokba (sarki táska :D). Meglepődve figyeltem az ágyamon egy kis dobozt. Lehuppantam az ágyra, és ki nyitottam. Egy vadonatúj telefon volt benne, mindenféle tartozékokkal. Majd kicsikkantam az örömtől, és úgy fogtam a kezemben a telefont. Fehér, galaxy note 4. Meseszép. Kopogtattak az ajtón, majd anya behajolt.
- Tetszik? - kérdezte, mire bejött, és bezárta maga mögött az ajtót.
- Nagyon. - mondtam anyának meghatódva, és néhány (öröm) könny csordult ki a szememből.   - miért kaptam?
- Hát, tudod múlt héten keresgélted a telefonod (bólintottam). Azt hitted elhagytad... Apád véletlen eláztatta. A szobádban nézte a fényképet az éjjeli szekrényeden, és ráborult a pohár víz.. Ez egy ilyen "ne haragudj" ajándék. - mondta, majd leült mellém.
 Az igazság az, hogy nem is tudtam volna haragudni -na jó, de-, amiért ezt kaptam cserébe. Bár rengeteg kép volt benne a régi osztály társaimmal, Martinával, meg mindenkivel (bár le voltak mentve a notebookra). Ez a teló sokkal jobb. Sok velem egyidős tinédzser kiborulna, ha eláztatta volna az apja a mobilját, és kárpótolná egy újjal, ami fel sem ér a régivel olyan szemszögből, hogy a régin mennyi fontos adat volt. Én.. én más vagyok. Örülök ennek, amit kaptam.. Az adatok úgy is le voltak mentve, és csak át kell rakni erre is, úgy hogy nem baj.
- Köszönöm. - mosolyogtam, és megöleltem anyut. - most nem baj, ha foglalkozok kicsit vele? Tudod, át pakolom az adatokat, meg fényképező tesztet csinálok... Ilyen Alexás dolgokat.
- Nem, dehogy. Már megyek is! - mondta, majd felállt, és ki ment.
  Felléptem msn-re és átböngésztem kik vannak fent -mellesleg volt 6 új jelölésem: Réka, Dominika, Lilla (o.o), Robi, Márk, és Krisztián. Már visszajelöltem.-, és Kamilla fent volt. Ráírtam.
  
   Alexandra üzenete: Hali, puszi, telószám pls! Új telót kaptam!
   Kamilla üzenete: *telószám*, nesze. Át mehetek ma nálatok?
   Alexandra üzenete: Majd vasárnap, vagy szombaton a gördeszkázás után. Ma tanulok, utána meg alszom :( 
   Kamilla üzenete: Tanulsz? o.O Lol. Én nem szoktam.
   Alexandra üzenete: Azért vagy te olyan kitűnő tanuló :)
   Kamilla üzenete: Ez nem ér. Még nem is feleltem. Egy jegyem sincs még, honnan tudod, hogy rossz vagyok? A hippik követik a szabályt!
   Alexandra üzenete: A hippik. A hipsterek nem mindig :) Na mentem, még sok elintézni valóm van, tudod, új teló. Hali
   
    Épp lementem volna, majd megláttam, hogy Dave neve mellett az ikon  zöld volt, tehát elérhető. Rá akartam, írni, de nem tettem.Viszont rá pár másodpercre ő írt.
Részlet:
   Dave üzenete: Na? Elengedtek titeket?
   Alexandra üzenete: El. Hányra kell menni?
   Dave üzenete: Még meg beszéljük. Add ide a telefonszámod, és ha lesz valami, felhívlak hányra.
   Alexandra üzenete: Azt még nem tudom.
   Dave üzenete: Mi? XDDD Lol. Még?
   Alexandra üzenete: Új teló...
   Dave üzenete: Na de a sim kártya azért még is csak meg van.
   Alexandra üzenete: Elázott :) :) :) Add meg a tied, felhívlak, te lemented a számom, és lediktálod nekem. xd
   Dave üzenete: Elázott a sim kártyád. Mégis milyen számot mentsek el?
   Alexandra üzente: :DD Van új. xD
 
   A továbbiakban leírta a számát, és felhívtam, és lementett, és lediktálta a számom, és nagyon cuki hangja van a telefonba is, és váááááááá *w*. De nincs remény. Meg amúgy se vagyok olyan undok, hogy ezt tegyem Gabriellával.. Georginával. Végül is 5 perc alatt letudtam a házit (csak irodalomból volt írásbeli-az semmiség). A délután folyamán a telefon bugeráltam, meg képeket csináltam, stb. 
|A napom elemzése:
Msn: 5/4 - Már 9-en ismerőseim az osztályból; Írt. Neeem, nem Dave (de ő is), hanem Kamilla xD
Gördeszkás nap: 5/5* - Várom már, nagyon!☺
Suli: 5/4 - Sálálááá... Egyre jobb a hangulat, és kezdem úgy érezni, hogy kb. beilleszkedtem. Na de majd szombaton! ☺

Bepötyögte:  Lia D.

|Szeptember 2; Kedd

Reggel kattogott az agyam. Ki lehet az a Dave. "Biztos deszkás.." -gondoltam. Ilyen buta gondolatok jártak a fejemben, miközben felvettem a szürke farmer nadrágom, egy univerzum mintás pólót, amin az 1D logója volt, és fekete deszkás cipőt (természetesen lányost ☺). A hajam szorosan össze fogtam, és kapkodva bepakoltam az órarend szerint a könyveket. Anya bacont sütött, így kénytelen voltam megkóstolni, mit remekelt, de egész finom volt. Bepakoltam a kajám, megtörölgettem a deszkám, felkaptam a táskám, és elindultam. Úgy volt anya elvisz kocsival, de hamarabb kellett mennie a munka helyre. Óóó :(
Amikor elindultam a deszkámmal, egy hang utánam kiáltott: - Alexandra!! Várj!!
Megismertem a hangot, Kamilla volt az, így azonnal lefékeztem, hogy megvárjam. Ő is gördeszkával jött. Szerintem ez menő :)
- Jó reggelt! Olyan gyönyörű időnk van.. szeretem a természetet! - meredt rá az égre Kami.
- Aha. Szép. - pislogtam, bár engem annyira nem fogott meg az ég, sőt fekete felhők gyülekeztek, így a hangulatom is borús lett, hisz nem vittem magammal esőkabátot..
A suliig szótlanul "gurultunk". A lépcsőnél Norbi és Ricsi ücsörögtek a deszkájukon.
- Szép.  -mondta ránk nézve Ricsi. Kamillával összenéztünk "ezt kire mondta?" tekintettel.- Már mint a deszkátok. De azért nem pipálja le az enyém.
Kicsit megnyugodtunk, amikor ráébredtünk hogy csak a gördeszkára mondta.
- Siessetek. Dave itt van. Ha most nem ismerkedtek meg, a szalag avatónkig a neveteket sem fogja megjegyezni. - nézett ránk Norbi, majd megfogta a deszkáját, és bement az aulába. Ricsi követte, és mi is. Burns szokásosan ott volt, és a diákokat méregette, de a suli rádióban hívatták, így minket pont nem érkezett "átvizsgálni", és nyugodtan be tudtunk menni a folyosóra. Felszaladtunk a lépcsőn, és bementünk az osztályba. Próbáltam egyenesen tartani a fejem, és rá sem nézni Dave-re. Elcsaptam a fejem, és leültem, a tekintetem a padhoz szegezve. Dave felpattant, és hátra ment a fiúkhoz.
- Ez ki?  - kérdezte Dave a fiúktól. ("Cuki a hangja.."-gondoltam)
- A szőkés barna csaj? Izé.. Alexandra! - mondta töprengve Robi.
Dave visszaült előre, és megszólalt a csengő. Kipakoltam, majd a fejét bámultam, mikor hirtelen megfordult, és akkor láttam meg először.. A haja sötét barna, és össze-vissza zselézett ( ami nagyon jól áll neki ), a szeme barna.
- Volt mára házink? - kérdezte. Hátrafordultam, hogy megbizonyosodjak, kitől kérdi, de a tekintete is rajtam volt, így pislogás nélkül bólogattam ( nem volt házi ☺). Biccentett, majd mielőtt visszafordult volna, kiszúrta a deszkám a padom mellett felállitva.
- Gördeszkázol?  -kérdezte.
- Aham. - mondtam, próbálva lazának tünni, de a tenyerem izzadt, és Kamilla megjegyzése alapján vörös is voltam :(
Minden esetre "menőnek" állapított meg ☻ De nem tudta, hogy én milyen béna vagyok, és milyen "un menő"..
Első óra: Matek. Na igen. Ezen az órán folyt le a harmadik világháború, amit meglepő módon pont a hippi indított el, egy ártatlan "papír esemessel". Nekem szánta. Mindenhol köpő csövek, papír golyók, és zaj. A tanár a TV-n valami filmet berakott, amin egy tanár magyarázza a diákoknak a témát. Tipikus lusta tanár. Mrs.Breeos látható módszere: Kimegy a teremből, mert nincs kedve tanítani, és addig berak egy Youtube vidit, amin egy másik tanár magyaráz. Béna. Végül is remek óra arra, hogy mi beszélgessünk.
  Dave alkalmanként teljes fordulatot véve rám-rám nézett, de közben a fiúkkal köpő csöveztek. Beszálltam volna, de minden funny dologból kihagyják a lányokat. Ezt 2 nap alatt állapítottam meg :)
  Mrs.Breeos időközönként benézett az ajtó ablakán, hogy "jók" vagyunk-e. Ilyenkor mi elhallgattunk, és bambán meredtünk a képernyőre. Elégedett mosollyal nézett végig az osztályon, majd tovább haladt.
Lilla szótlanul nézte mit csinál az osztály. Látszólag már a második napon egész jól összerezdültünk, bár én még mindig szám kivetettnek érzem magam, aki csak Kamilla társaságát keresi. Réka és Dominika a fiúkat szemezgették, bizonyára keresték a jövőbeli pasijukat. Írnám, hogy cica babák, de nem, mert tudnak hülyéskedni, sőt egész nap hülyéskedtek meg röhögtek ( nem, nem vihogtak, ők röhögtek.), Lilla meg csak meghúzódott a bal-hátsó sarokban. Utolsó előtti óránk Burnssel volt. Ő az ig.helyettes, és ő az angol tanár.
- Nos. Tegnap KÉT angol órátok volt. - járkált fel-alá a mutató pálcát a két kezében tartva. Elővette a névsort. - Ki lesz az első felelő... Kelemen Dávid.
Dave hátra fordult, majd megpróbáltam leolvasni a szájáról, mit súg -Azt mondtad nincs házi mára! - nézett mérgesen, majd kikászálódott a padból, s mintha egy temetésre menne, ki ballagott a tanári asztal mellé a "felelő csarnok"-ba. Gyorsan elővettem egy papírt, és óriási betűkkel leírtam neki a válaszokat Burns kérdésére. Az első kérdésére tollal írtam, és el sem tudta olvasni, mit írtam. A többit már alkoholos filccel. ezért csak négyest kapott, de azt is úgy, hogy kipuskázta a lapjaimról. Dave átnyújtotta Burnsnek az ellenőrzőjét, majd visszaült.
- Kösz újonc. - suttogta.
NEM VAGYOK ÚJONC :(
Szüneten a fiúk röhögtek hátul, hogy Davenek négyes lett. Azon a deszkás napon mindenki úgy összebarátkozott már mindenkivel, én meg mindenki számára "ismeretlen példány" vagyok. Réka ki ment, majd 2 perc után visszajött egy flakon ásványvízzel, és egy szőke, göndör hajú csajjal mögötte. Réka leült Dominika padjára, a szőke meg odasétált a fiúkhoz.
- Sziasztok. - mosolygott, majd nyomott egy puszit Dave arcára.
- Na ez meg ki? - suttogtam Kamillának, aki épp a sajtos szendvicsét harapdálta össze-vissza.
- A barátnője. Gördeszkás napra is jött az osztállyal. - mondta félig tele szájjal. Fújj.
 Na remek. Barátnője van. Ez azt jelenti, hogy a  félév során nem lesz ami elvonja a figyelmem a tanulásról. A középiskolában sem voltam a legjobb, de közel jártam.
- Nincs esélyed. - pakolta el a szendvicsét Kamilla.
- Mi? Kinél? - néztem hülyén Kamillára.
- Ugyan már. Nekem elég 2 nap, hogy kiismerjek embereket! Georgina meg Dave 1 hete járnak, de Dave sokáig küzdött a csajért. Legalábbis nekem ezt mesélte Márk. - mosolygott Kamilla.
Szünet után 5 percet bent kellett maradnunk (előzetesen szólt az ofő, hogy maradjunk bent), hogy Maister leellenőrizze a teljes létszámot.
- Papp Réka, Kelemen Dave, Kocsis Lilla, Békás Norbert, Kepics Kamilla, Vincze Alexandra, Szikrás Dominika Petra, Tóth Krisztián, Nagy Róbert, Kovács Roland, Torzsás Richárd, Bánki Márk. Mindenki hallotta a nevét? - kérdezte Mester tanár-úr.
Az osztály szinte egyszerre bólogatni kezdett, mire a tanár biccentett, és kiment. Rögtön kimásztam a padból táskával a hátamon, megragadtam a deszkám, és kimentem.
- Kint megvárlak! - kiáltottam Kamillának.
Elsétáltam a bejáratig, és ott leültem.
- Szombat délután megint lesz gördeszkás nap. Jössz? - kérdezte egy hang. Dave.
- Ööö.. Megyek. De hívom Kamillát is. Megkérdem anyut. - mondtam, majd leült Dave tőlem pár lépcsőfokkal lejjebb. A bejárat/kijárat-on kiviharzott Georgina, vagyis a "szőkeség", majd leült Dave mellé.
- Ezt nem hiszem el. - duzzogott - Nóra nem azt veszi szülcsi napcsimra, amit akarok. Te elhiszed?
- Borzasztó. - felelte Dave szarkasztikusan. Szinte nem is érdekelte, mit csacsog mellette Gina.
És ki az a Nóra? Mondjuk engem nem igazán érdekel, de olyan ironikus volt :)
- Itt vagyok! Csak a fiúk dobálni kezdték a deszkám, és töpszli létemre nehéz volt visszaszerezni - szomorkodott Kamilla, majd egy csatot előhúzva a zsebéből, oldalra csatolta a frufruját.
Dave és a szőkesége is elindultak. Dave deszkán gurult, Gina meg gyors léptekkel szaladt mellette, hogy tempót tartson Dáviddal.
Hamar hazaértünk.
- Gyorsan beilleszkedtél. - jegyezte meg az úton Kamilla.
- Szerencsés vagy, hogy mentél a gördeszkás napra, én sajnos arról is lemaradtam.. Apropó, most szombaton is lesz, és meghívtak engem..minket! - köszöntem el Kamillától.
 Biccentett, majd gyorsan hazament.
- Úgy látom ezzel a kislánnyal megtaláltátok a közös hangot! - mosolygott anya, amikor a konyhába értem. Épp főzött valamit. Valami rejtelmeset.
- Kamilla. Mellettem ül. Egész normális. - mosolyogtam vissza, és leültem az asztalhoz, a táskám a földre dobva.
- Nem hívod át szombaton? Szívesen megismernénk apáddal. - törölte meg a kezét.
- Szombaton? Ööö.. meghívtak minket, hogy mennyünk a gördeszka pályára, ha.. - sajnálkoztam anyunak, aki megértően mosolygott.
- Nyugi. Elengedlek. Ha nem vagy éhes, szaladj a szobádba. Apád már teljesen kiakadt a legújabb posztereken a faladon. - mondta, mire kikászálódtam a székből, és felmentem a szobámba.
Apa a posztereket méregette, hátul fogva a kezét. Alaposan szem ügyre vette, hogy dekoráltam ki a szobát.
- Tetszik? - szakítottam meg gyanútlanul a vizsgálatait.
- Ki ez? - mutatott az egyik plakátra a falon.
- 1D. - válaszoltam.
Úgy tett, mintha ennyiből mindent értene, pedig látszott rajta, hogy nem ért semmit. Mindenek ellenére határozottan bólogatott, és mosolygott.
- One direction.  A plakáton Harry Styles van. - mondtam apának, majd ledobtam a gép mellé a táskám.
- Na és mióta van a note-bookodon ennyi matrica? Tele van ilyen lolokkal, meg valami öt sóssal.. - vette a kezébe a note-bookot. ( öt sós = gondolom 5SOS xd ). - Na mindegy, nem zavarok, látom a szemedben, hogy alig várod, hogy kimenjek, és a notebook elé pattanj, és megnézd az üzeneteket.
Apa széles vigyorral az arcán kiment, és becsukta maga mögött az ajtót. Motyogott valamit, de azt már nem igazán értettem.
    Mondjuk igaza volt, kiment, és azonnal megnéztem a MySpace oldalamon a jelöléseket. Hárman jelöltek be: Robi, Kamilla, és..Dave!
Mindhármukat vissza jelöltem, de egyikük sem volt fent. Msn-re is felléptem, megnézni, hogy ott hány jelölést kaptam, de csak Kamillától. Visszajelöltem, és az ikon mellette zöld volt, tehát fent van. Azonnal rá is írtam.

 Szandi üzenete: Elengedett anyu! :) Mehetek a gördeszka pályára! A tied mit mondott?
 Kamilla üzenete: Engem is elengedett anyu. Zsír! Bírnám ha Domit nem engednék el.
 Szandi üzenete: Miért?n
 Kamilla üzenete: Kényes, meg undok.  duplaLOL. múltkor is a deszkásnapon mindenkit szekált meg rákattant Krisztiánra. Szörnyű. Na léptem takarítani :( Szia :(
 
     Bezártam az msn-t és leültem tanulni. Lementem utána nasit hozni a filmhez. Megnéztük az "iCarly japánban"c. filmet apuval. Remek volt, tetszett :)

A napom elemzése:
Suli: 5/4 - azt hiszem "befogadtak", de még van mit csiszolni.
Dave: 5/4 - Cuki. Főleg a barátnője ._.
Esti film apuval: ismétlem: Remek volt, tetszett :)
MySpace: Már hárman bejelöltek ^^

( kivételes hasonlóságok a szjg-hez: link, "nappotozás", és egy kicsit de tényleg nagyon kicsit Dave)

|Szeptember 1, Hétfő

Anya reggel fél hétkor keltett.  Értetlenül kérdezgettem anyát, hogy miért nem kell ünnepi cuccban megjelenni, majd anyu elmagyarázta, hogy is mennek a dolgok a gimiben. Igazából már 3 napja megérkezett postán az iskolai tájékoztató, amiben le volt részletesen minden írva. Elég szigorúan volt beosztva, ami elszomorított, mert nem szeretem a szigorú elvárásokat:( .. Jaj.  2 perc alatt végig böngésztem az
"Öltözködés" alcímet a tájékoztatóban ( amit egyébként nem olvastam még igazán el o.o), és az alapján felvettem egy világos farmert, korall-pink pólót, amin mellesleg nagy betűkkel volt feltüntetve az " 5 Second of Summer" felirat, és alatta a logó.  A kapott sulis csomagból elő kapargattam a Szent Valentés kitűzőm, és fel akasztottam a pólómra .Az 5SOS kedvenc bandám, bár már halványul a rajongásom irántuk..
   10 perc alatt kész lettem, felhúztam a korall-pink cipőm, ami punk stílust tükrözött, és egységesen voltam felöltözve. :) Szeretem, ha ami rajtam van, igazán egységes, és menő. Pedig az előző sulimban én inkább el voltam "bújva" 9 évig az osztályban... Szinte észre sem vettek, csak néha-néha. Remélem a gimiben nagyobb figyelmet szánnak minden osztálytársra, az egyébként számomra ismeretlen diákok. Igyekszem majd százszázalékba önmagamat adni, és megpróbálni olyan barátokat találni, akik önmagamért barátkoznak velem. :)
 Anya vitt reggel suliba, és a szivem hevesen vert. Le hajtottam a fejem, és már a pólómon láttam a szívritmusom. Lol.
- Itt jó lesz? - kérdezte anya, majd lelassított a kocsival a gimitől pár méterre.
- Tökéletes. - mondtam, majd kiszálltam a kocsiból. - Köszi, hogy elhoztál.
-  Semmiség. Sok sikert!- mosolygott anya, majd röviden el búcsúztunk.
 A bejáratnál néhány idősebb srác ücsörgött, néhány kezében görkori volt, de a "menőbbek" gördeszkával a kezükben ácsorogtak a semmire várva. Nem akartam udvariatlannak tünni az első nap, így odaköszöntem nekik. Ők halkan nevetni kezdtek, majd az egyikük hangosan röhögni. Pontosabban amelyik gördeszkát fogott a kezében. Nem értettem min nevetnek, de kicsit elbátortalanított egy ilyen "ki nevetnek mert béna vagyok(bár nem tudom miért)" kezdés..
Bementem a portára, és a portás elkérte (volna) az igazolásom, hogy tagja vagyok a Szent Valente giminek, de még ilyen igazolásom nem volt, ezért 5 percet vett igénybe, amíg a portás készített egyet. Ezzel tovább haladtam az aulába, ahol rengeteg tőlem idősebb 11 osztályos srácok várakoztak, amíg a többieket "levizsgálja" Burns igazgató-úr.  Nem értettem mivan, de amíg ácsorogtam, hallottam valamennyit az előttem állók beszélgetéséből. Burns átvizsgálta a diákok táskájában lévő dolgokat, némelyiknek elég érdekes dolgokat talált -amit rögtön ki is dobott a mellette lévő kukába, ami egyébként majdnem tele volt a diákok kacatjaival-, amúgy éles vágóeszközöket keresett, és megnyugvására senkinél sem talált. Rajtam gyorsan túl ment, mert a fekete nacim zsebtelen volt, a pólómon sem volt zseb, a táskámban pedig áttekinthetően voltak bepakolva a füzeteim, és a tolltartóm. A suli amúgy szigorú angol, és a kitűzőn is a suli logója piros-kék-fehér, mint az angol zászló. Jaj. Alig értek pár szót angolul. Lehet nem fogok megbékélni ezzel a magánsulis dologgal :(
   Burns megkérdezte milyen osztályba járok, majd röviden vissza válaszoltam hogy "9-b" ☺. Látta rajtam, hogy félénk vagyok, tehát új. A jegyzetfüzetébe ( ami állítólag mindig magánál van) megnézte a 9-b termét, és felküldött a második szintre. Szuper. Lépcső. Lépcső mindennap. Szétnéztem gyorsan azért a lenti folyosókon, és megnéztem, mi hol van. Ezt követően felmentem a lépcsőn és a tőlem jobbra lévő folyosó első osztályterme pont a miénk volt. Beléptem, és köszöntem egy "sziasztok"-kal. Csak néhányan voltak, pár srác leghátul, ők csak biccentettek, amikor köszöntem, és egy lány az  ablak után a második padban.
 Leültem az ablak után lévő első padban. "Igy félig körül leszek véve"-gondoltam, mivel előttem maradt egy szabad hely, és a hátamnál. A bal oldalra lepakoltam a cuccom, és úgy figyeltem, milyenek a többiek. A lány, aki a mellettem lévő padban ült felpattant, majd leült a padomra.
- Szóval új vagy. -mondta, mintha ő nem lenne az.
- Ja.... De te is.. -néztem rá kerek szemekkel.
- Nem. Nem voltál a megismerkedős programon a gördeszka pályán. - támasztotta alá állítását, majd neki látott a sajtos szendvicsének, ami a padján volt.
- Miféle program? - kérdeztem, de be sem fejezve a kérdést, már el is hangzott a válasz: - a szombati, amit a facebookos új csoportunkban tette ki a ofő.
- Értem.. Alexandra vagyok... vagyis Szandi.. - mondtam halkan, de a síri csend miatt bárki halhatta.
- Az jó. Én Kamilla! - mondta széles mosollyal a száján.
  Vidám, és kicsit hippi. A stílusa hagyományos, de a suli kitűzője mellett, még vagy 3 "békejel"-es kitűző díszeleg a pólóján, amire szintén "Peace" van írva. Remek. Az első személy, akivel szóba elegyedtem, az egy hippi, aki békemániás.
Rövidesen becsengettek, majd 2 lány lépett be sietve, és mindketten az első két padba ültek le. Az előttem lévő hely még mindig szabad volt. Egy magas, vékony srác lépett be harmadikként, és csatlakozott a hátul ülő srácokhoz. Reménykedtem benne, hogy az elkövetkező 2 percben leginkább lányok jönnek be az osztályba. Az előző sulimban is mindig KO volt az egész osztályban. A sok fiú miatt. Hát, pechemre ismét két srác jött be, és ezzel reményeim szerint többen már nem is leszünk. Az egyik srác mögém ült, a másik srác meg ő mellé. Látszólag mindenki bent volt, csak az előttem lévő padban nem ült még senki : (
Belépett a tanár, lepakolta az "aktatáskáját" a tanári asztalra, és nekilendült:
- Sziasztok. Mester Gábor vagyok, de elfogadom a "Maister"-t is, vagy a sima "ofő"-t.. - üdvözölt mindenkit, majd a színültig tele lévő aktatáskáját ki nyitotta, és kiszedte a névsort. A nyakában lógó szemüvegét feltette, majd szemügyre vette a névsort. Elővette a jegyzetfüzetét, hogy aki nincs itt, felirja magának.
- Na lássuk csak.. Papp Réka. - mérte végig az osztályon a szemét.
- Itt vagyok. - jelentkezett a második sor első padjából Réka. Szép név ☺.
Az ofő beirkált valamit a jegyzet füzijébe, és ismét felolvasott egy nevet:
- Kelemen Dávid. - nézett a hátul ülő fiúkra.
Erre a fiúk értetlen tekintettel néztek egymásra, majd mikor a tanár ráeszmélt, miért, ismét elmondta az ismertebb nevét: Kelemen Dávid! Dave! - mondta már erőteljesebben a tanár.
-  Csak holnap jön. Úton vannak haza Kecskemétről. - mondta a fél kezével a fejét támasztva az egyik hátul ülő fiú ( később megtudtam, hogy a neve Norbi. Kedves. )
- Sipos Lilla. - kérdezte szemüvegét igazgatva a tanár.
- Ittvagyok. - mondta hallhatatlanul a sarokban ülő szőke lány.
- Okéé... - biccentett Mester tanár-úr. - Pősze Krisztián, téged látlak,  Vincze Alexandra? Ő ki? Itt van?
Lazán felemeltem a kezem.
- Téged nem láttalak az ismerkedős napon..  - mondta sajnálkozva. Gyorsan végigszaladt az itt levőkön, s egyedüli hiányzóként beírta Davet. 
Az óra második felében Mester kiosztotta a szekrényeink kulcsát. Az enyém a jobbra a harmadik. Közel van az osztályhoz. Az enyém mellett van Kamilláé, és Norbié. Klassz szomszédok. Szüneten nagyon unatkoztam.. Kamillát nézegettem, ahogy rajzolgatja egy lapra az ülésrendünket. Tök cuki volt, mindenkinek smileyt rajzolt a helyére. Jah. Csak Lilla lett fekete, mert ő csendes meg "üresfejű", mert mondjuk ha lenne valami a fejébe, talán azt ki is mondaná... Lol.
                 ☺ 
      Tanár/ Mester Gábor


  ☺       ☺       ☺
   Dave       Réka      Dominika

   ☺       ☺       ☺
Alexandra  Kamilla    Krisztián

   ☺       ☺        ☺
   Robi         Roland       Ricsi

   ☺       ☺        ☻
 Márk         Norbi          Lilla

A következő órák: Duplaangol, Föci, Töri és Tesi voltak. Pont nem a kedvenceim, de azért jó vagyok belőlük. ( Nem dicsekedek  ) Töriből a középsuliban vittek versenyre ☺ ( 50-ből 37. lettem, ami nem jó.. ) Földrajzból meg 8.-ik, a 40-ből, és erre már büszkébb vagyok, mit a töris versenyre!  Gondolom az jó.
Az órák zajmentesen folytak, csak néha-néha  hallatszott hátulról a fiúk beszélgetése.. Tesin tízszer körbefutottuk a termet, külön lányok-fiúk, utána kézilabdáztunk ( azóta is fáj a csuklóm ), majd óra után gyorsan átöltöztem, összeszedtem a cuccom, és hazakészültem. Kiléptem az aulából, majd a bejárat előtt utánam szólt Kamilla:
- Várj! - nézett rám. "Zsír. Már is van egy barátom, aki hajlandó hazakísérni" gondoltam. - otthagytad az esőkabátod!  Amúgy miért hordasz te esőkabátod verőfényes napon?
- Ki tudja.. Eshet.. Nincs kedved hazajönni velem? - néztem rá pislogva.
- Merre laksz? - jött le a lépcsőn, és átnyújtotta a kabátom.
- Váci utca - mondtam elvéve tőle a kabátot ( mindig csak kabát.)
- Jéé, én is! - mosolygott.
- Az jó! - vettem le a táskám, bele téve a kabátot ( még mindig csak kabát), mert nem volt sok kedvem cipelni a kezemben.
Hazamentem Kamillával. A házunk előtt egy ideig nézte, milyen szép házban lakok, majd tovább ment. Az úton sokat megtudtam róla, megismerkedtünk! ☺
Anya az ablakból nézte, hogy új barátot szereztem már az első napon. Bár furcsálta Kamilla hipsteres stílusát.
|A napom elemzése
Első nap a gimiben: 5/2 - idővel kialakul a társadalom.
Esti filmezés apuval, Éhezők viadala: 5/5* Nagyon jó a film(fele) ☺ Holnap ha lesz alkalmam kiveszem a könyvárban a könyvet ☺ Amúgy elfogyott a kukorica, és a másik felét csak holnap fogjuk megnézni, de azt is nagyon várom!
Kamilla: 5/5 Első barátő!!!  ☺☺☺
Dave: 5/? Kiváncsi vagyok már rá. No comment ☺
__

"Az osztály külseje":
Kamilla: Hipsteres külső; barna haj-szoros copf; Vastag, fekete keretes szemüveg; Deszkás, pink cipő, békejellel az oldalán; Szürke,világos csőfarmer; Univerzum mintás póló, amin egy háromszög van, benne pedig egy Keep calm and i love (bajusz) felirat; Cuki.
Lilla: Szőke vállig érő haj, oldalra csatol fufru; Lila póló, ami nyancat manga változata van, Fehér csőnadrág, tornacsuka.

 A többieket pedig majd holnap leírom, mert nagyon fáradt vagyok!

|Augusztus 31, Vasárnap.

Reggel. A legizgulósabb reggelem. Anyu szokás szerint ilyenkor jön be az ajtón, de ma nem kellett jönnie... Ma 5 perccel korábban keltem -nekem ez nagy büszkeség-, és mikor anyu benyitott, én már felöltözve feküdtem az ágyamban, és tévét néztem. Már-már az unalomba süllyedve néztem a megszokott csatornákon a reklámokat, és minden reklám a szeptemberben kezdődő új műsorokról szólt. Éppen ideje. A régiek elég unalmasak... Nem igazán akartam kikapcsolni a tévét
 -úgy olyan csend lett volna-, inkább a Nickelodeon adásán hagytam, és levettem az éjjeli szekrényről a notebook-om. Keresgéltem a közösségi portálomon Martinát, a volt legjobb barátnőmet.. A költözésünk után őt is ott kellet hagynom Miskolcon.. Nem is értem miért költöztünk Pestre :( De remélem normálisabb osztálytársaim lesznek a Szent Valente gimiben... Mint minden 14 évesnek, nekem is nehézséget okoz a tini-kor. És a beilleszkedés még rá tesz egy lapáttal.. Millió más dolgon járhatna az agyam, de még is csak az jutott eszembe, hogy " nem fogom túl élni, ennyi mindennel a hátamon"...  Visszatérve a közösségi portálos  keresgélésemre, a chaten épp fent volt Martina, így megnyitottam a videóchatet, és belekezdtem mondandómba.. Hosszasan elmeséltem, hogy mennyire izgulok az új suli miatt.. Legalább 1 hét kellene még, hogy kellően felkészüljek mindenre, ami előttem áll. Ő még így is a fiúkat hozta fel, de én csak azt szajkóztam neki, hogy "első, a tanulás" (NEM VAGYOK STÉRBER).
Még kb. 5 percig beszéltünk, de aztán le kellett tennem mert apu nyitott be, gondolom a "beszédét" szeretné letudni, minnél előbb.
- Szia apu. - köszöntöttem, mire ő lehuppadt az ágyra.
- Mivel holnap teljesen új környezetbe kerülsz, szeretnék egy kis lelkifröccsöt adni, ha nem bánod. - magyarázott csillogó szemekkel, és már el is kezde volna, mikor közbe szóltam:
- Igazából... - kezdtem bele, de mintha meg sem hallotta volna, folytatta amibe eredetileg belekezdett ( aminek annyira nem örültem).
- A 9. osztály számomra is egy olyan év volt az én koromban, amikor megismerkedtem anyáddal, és kezdetét vette a "csajozós" korszakom.. Ha neked is most veszi majd kezdetét a fiuzásod... - kezdte el, de amikor rádöbbentem, mire megy a játék, azonnal félbe is szakítottam:
- NEM most fogom megkezdeni ezt a korszakot - jegyeztem meg, majd hallkan hozzátettem - legalábbis.. remélem nem úgy fog alakulni..
- Mit mondtál?  - nézett rám összevont szemöldökkel apa.
- Seeeemmit! - Mondtam kihangsúlyozva az "e" betüt. Igazából nem kellett volna, mert így olyan flegma voltam, pedig mindig is szót fogadtam, és bizalmas kapcsolatot ápoltam a szüleimmel, és ezzel a "seeeemmit!"-el úgy éreztem rontok a kapcsolaton.
- Szuper! Örülök, hogy még nem nőtted ki a gyermekkorod, és még mindig a pici lányom vagy!  - mondta gügyögve apa (és ez igazán sértő volt felém -.- ).
- Már kinőttem! - háborodtam fel. Apa a TV felé fordult, ami a Nickelodeon csatornáján volt.
- Én nem úgy látom.. - mondta szarkasztikusan. Ez eléggé ciki. Több mint ciki.
   Azonnal kezembe ragadtam a távirányítót, és nézni kezdtem a Mentalistát. Úgy gondoltam, ez eléggé korosztályomhoz illő, amin apa is felvonta a szemöldökét, és ő is velem együtt nézte, de azért szóvá tette..
- Ez még nem azt jelenti, hogy kinőtted a gyermekkorodat, igaz? - nézett rám, majd eltettem a notebook-ot.
- De. Ez már a serdülő kor, a te nyelveden. Ajánlok néhány "Tarts lépést a Tini-vel" könyvkiadást Nora Spielberg-től. Marti szülei is ezt olvassák, már tavaly Június óta!
Remélem nem veszed sértésnek. - mondtam apunak, de ő tulságosan belemélyedt a Mentalistába.. Észbe kapott, majd elköszönt, és kiment, de vissza jött pár pillanatra egy " Este filmezünk " mondattal, de én csak annyit kiáltottam utána, hogy " én választok filmet".  Gondolom mosolygott. Nem láttam már az arcát az ajtón túl :)
Szerintem ez vicces :)
    Az "újszagú" táskámat elő kerestem a szekrényem ajjából -azért volt ott, mert 1 hónapja megvettük, és ott megőrizte az "új állapotát"-, és el kezdtem pakolgatni bele a cuccokat. Füzetek meg tolltartó, meg cerkák a tolltartóba.. Totál nehéz lett még úgy is, hogy nincsenek benne könyvek. El sem merem képzelni, milyen vastag könyveket adhatnak egy gimiben o.o ha a középiskolában 150 lap volt a minimum :O
Remélem, hogy a könyvek nem változnak, és csak az én rémképeimben vannak olyan dolgok, hogy "felsőbb iskola, 200 lapos könyv"...  10 percig bambán pakolgattam a cuccaimat, majd kimentem a konyhába, hogy megkérdezzem anyutól, mi lesz az ebéd. Igen. Attól függetlenül, hogy 8:05-kor keltem, már itt az ebéd idő.. Ja nem. Dél. Még hátra volt egy óra. LOL.
- Csirkés pulyka. - mondta anyu ábrándozva, majd ráeszmélt, mekkora hülyeséget mondd, és kijavította magát - Sült pulyka.
Bár ahogy anya főz, inkább szénné égett pulykára számíthatok, így gondolkodni kezdtem, hogy milyen kaját üssek össze magamnak anyu háta mögött.
- Irtál már az új naplódba? Azzal a reménnyel vettem, hogy lekes kis író lesz belőled, és megörökíted az új suli minden pillanatát! Könnyebb, ha van egy naplód! - nézett rám anya, miközben pakolni kezdte a tányérokat, amiket előzőleg elmosott.
- Később szakasztok rá időt, mééééég nem igazán volt alkalmam. Délután biztos neki látok a napom leírásának, a bevezetésnek, meg a többi ilyen naplós cuccnak, bár nem hiszem, hogy kiváló iró leszek.. Tudod, a régi sulimban ( ami már most nagyon hiányzik :S ) is a fogalmazások rontották a jegyeim.. Bár az utcsó évem végén feljavult az átlagom, és a fogalmazásaim is négyesek meg ötösök lettek.. - mondtam hebegve, bár láttam anya szemében, hogy annyira nem érdekli, milyen jegyeket kaptam anno a fogalmazásokra... 
  Anya odaállt mellém a konyhapulthoz, és el kezdte az uborkát összevágni.
- A sült pulyka elkészítéséhez kell uborka? - o.o.... mindezt felvont szemöldökkel mondtam, és eszembe sem jutott, mihez is kellenne, majd amikor eszembe jutott, és boldogan mondtam volna a választ , anya rávágta: -Saláta.
Na szuper. Pont örömömben kiáltottam volna a választ, hogy anya ne nézzen totál kómásnak, és anya elrontja a pillanatot :( Na mindegy. Ezzel a "-salátá"-val anya le is zárta a beszélgetést, ezért fel mentem méregetni a szobám. Rengeteg változtatáson ment keresztül ( a költözéskor a szoba nagyja kész lett, de én még azóta is dekorálom), pl. a függönyre fel tettem a régi anyagból készült pillangókat, és a tükrömet is kisajátítottam. Egy rakás Luke Hemmings poszter rá került, majd átgondolva a legtöbbet leszedtem, és a "Varázslók a Waverly helyről" plakátokat aggattam fel rá. Nem is tudom. Szerintem még menő. Legalábis az én világomban..
 A nap hátra lévő részében naplót írtam ( mint most is-Vagyis most-Most- Mindegy ),
dekoráltam a tükröm, és egyébként többször cserélgettem a Varázslós, és a Luke Hemmingses plakátokat a tükrömön, bár logikai alapon felrakhattam volna mind a kettőt... Végül a varázslós cuccos plakát mellett döntöttem. Az olyan swagyolo :)

A napom elemzése:
Sült pulyka: 5/3 -Végül is, anyira nem volt rossz. A saláta is finom volt :)
Reggeli lelkifröccs apuval: 5/2 - nem szeretem ha apa a fiúkról beszél...
Holnap első sulinap: 5/1 - Jaj. :(
____