A remény

|Augusztus 31, Vasárnap.

Reggel. A legizgulósabb reggelem. Anyu szokás szerint ilyenkor jön be az ajtón, de ma nem kellett jönnie... Ma 5 perccel korábban keltem -nekem ez nagy büszkeség-, és mikor anyu benyitott, én már felöltözve feküdtem az ágyamban, és tévét néztem. Már-már az unalomba süllyedve néztem a megszokott csatornákon a reklámokat, és minden reklám a szeptemberben kezdődő új műsorokról szólt. Éppen ideje. A régiek elég unalmasak... Nem igazán akartam kikapcsolni a tévét
 -úgy olyan csend lett volna-, inkább a Nickelodeon adásán hagytam, és levettem az éjjeli szekrényről a notebook-om. Keresgéltem a közösségi portálomon Martinát, a volt legjobb barátnőmet.. A költözésünk után őt is ott kellet hagynom Miskolcon.. Nem is értem miért költöztünk Pestre :( De remélem normálisabb osztálytársaim lesznek a Szent Valente gimiben... Mint minden 14 évesnek, nekem is nehézséget okoz a tini-kor. És a beilleszkedés még rá tesz egy lapáttal.. Millió más dolgon járhatna az agyam, de még is csak az jutott eszembe, hogy " nem fogom túl élni, ennyi mindennel a hátamon"...  Visszatérve a közösségi portálos  keresgélésemre, a chaten épp fent volt Martina, így megnyitottam a videóchatet, és belekezdtem mondandómba.. Hosszasan elmeséltem, hogy mennyire izgulok az új suli miatt.. Legalább 1 hét kellene még, hogy kellően felkészüljek mindenre, ami előttem áll. Ő még így is a fiúkat hozta fel, de én csak azt szajkóztam neki, hogy "első, a tanulás" (NEM VAGYOK STÉRBER).
Még kb. 5 percig beszéltünk, de aztán le kellett tennem mert apu nyitott be, gondolom a "beszédét" szeretné letudni, minnél előbb.
- Szia apu. - köszöntöttem, mire ő lehuppadt az ágyra.
- Mivel holnap teljesen új környezetbe kerülsz, szeretnék egy kis lelkifröccsöt adni, ha nem bánod. - magyarázott csillogó szemekkel, és már el is kezde volna, mikor közbe szóltam:
- Igazából... - kezdtem bele, de mintha meg sem hallotta volna, folytatta amibe eredetileg belekezdett ( aminek annyira nem örültem).
- A 9. osztály számomra is egy olyan év volt az én koromban, amikor megismerkedtem anyáddal, és kezdetét vette a "csajozós" korszakom.. Ha neked is most veszi majd kezdetét a fiuzásod... - kezdte el, de amikor rádöbbentem, mire megy a játék, azonnal félbe is szakítottam:
- NEM most fogom megkezdeni ezt a korszakot - jegyeztem meg, majd hallkan hozzátettem - legalábbis.. remélem nem úgy fog alakulni..
- Mit mondtál?  - nézett rám összevont szemöldökkel apa.
- Seeeemmit! - Mondtam kihangsúlyozva az "e" betüt. Igazából nem kellett volna, mert így olyan flegma voltam, pedig mindig is szót fogadtam, és bizalmas kapcsolatot ápoltam a szüleimmel, és ezzel a "seeeemmit!"-el úgy éreztem rontok a kapcsolaton.
- Szuper! Örülök, hogy még nem nőtted ki a gyermekkorod, és még mindig a pici lányom vagy!  - mondta gügyögve apa (és ez igazán sértő volt felém -.- ).
- Már kinőttem! - háborodtam fel. Apa a TV felé fordult, ami a Nickelodeon csatornáján volt.
- Én nem úgy látom.. - mondta szarkasztikusan. Ez eléggé ciki. Több mint ciki.
   Azonnal kezembe ragadtam a távirányítót, és nézni kezdtem a Mentalistát. Úgy gondoltam, ez eléggé korosztályomhoz illő, amin apa is felvonta a szemöldökét, és ő is velem együtt nézte, de azért szóvá tette..
- Ez még nem azt jelenti, hogy kinőtted a gyermekkorodat, igaz? - nézett rám, majd eltettem a notebook-ot.
- De. Ez már a serdülő kor, a te nyelveden. Ajánlok néhány "Tarts lépést a Tini-vel" könyvkiadást Nora Spielberg-től. Marti szülei is ezt olvassák, már tavaly Június óta!
Remélem nem veszed sértésnek. - mondtam apunak, de ő tulságosan belemélyedt a Mentalistába.. Észbe kapott, majd elköszönt, és kiment, de vissza jött pár pillanatra egy " Este filmezünk " mondattal, de én csak annyit kiáltottam utána, hogy " én választok filmet".  Gondolom mosolygott. Nem láttam már az arcát az ajtón túl :)
Szerintem ez vicces :)
    Az "újszagú" táskámat elő kerestem a szekrényem ajjából -azért volt ott, mert 1 hónapja megvettük, és ott megőrizte az "új állapotát"-, és el kezdtem pakolgatni bele a cuccokat. Füzetek meg tolltartó, meg cerkák a tolltartóba.. Totál nehéz lett még úgy is, hogy nincsenek benne könyvek. El sem merem képzelni, milyen vastag könyveket adhatnak egy gimiben o.o ha a középiskolában 150 lap volt a minimum :O
Remélem, hogy a könyvek nem változnak, és csak az én rémképeimben vannak olyan dolgok, hogy "felsőbb iskola, 200 lapos könyv"...  10 percig bambán pakolgattam a cuccaimat, majd kimentem a konyhába, hogy megkérdezzem anyutól, mi lesz az ebéd. Igen. Attól függetlenül, hogy 8:05-kor keltem, már itt az ebéd idő.. Ja nem. Dél. Még hátra volt egy óra. LOL.
- Csirkés pulyka. - mondta anyu ábrándozva, majd ráeszmélt, mekkora hülyeséget mondd, és kijavította magát - Sült pulyka.
Bár ahogy anya főz, inkább szénné égett pulykára számíthatok, így gondolkodni kezdtem, hogy milyen kaját üssek össze magamnak anyu háta mögött.
- Irtál már az új naplódba? Azzal a reménnyel vettem, hogy lekes kis író lesz belőled, és megörökíted az új suli minden pillanatát! Könnyebb, ha van egy naplód! - nézett rám anya, miközben pakolni kezdte a tányérokat, amiket előzőleg elmosott.
- Később szakasztok rá időt, mééééég nem igazán volt alkalmam. Délután biztos neki látok a napom leírásának, a bevezetésnek, meg a többi ilyen naplós cuccnak, bár nem hiszem, hogy kiváló iró leszek.. Tudod, a régi sulimban ( ami már most nagyon hiányzik :S ) is a fogalmazások rontották a jegyeim.. Bár az utcsó évem végén feljavult az átlagom, és a fogalmazásaim is négyesek meg ötösök lettek.. - mondtam hebegve, bár láttam anya szemében, hogy annyira nem érdekli, milyen jegyeket kaptam anno a fogalmazásokra... 
  Anya odaállt mellém a konyhapulthoz, és el kezdte az uborkát összevágni.
- A sült pulyka elkészítéséhez kell uborka? - o.o.... mindezt felvont szemöldökkel mondtam, és eszembe sem jutott, mihez is kellenne, majd amikor eszembe jutott, és boldogan mondtam volna a választ , anya rávágta: -Saláta.
Na szuper. Pont örömömben kiáltottam volna a választ, hogy anya ne nézzen totál kómásnak, és anya elrontja a pillanatot :( Na mindegy. Ezzel a "-salátá"-val anya le is zárta a beszélgetést, ezért fel mentem méregetni a szobám. Rengeteg változtatáson ment keresztül ( a költözéskor a szoba nagyja kész lett, de én még azóta is dekorálom), pl. a függönyre fel tettem a régi anyagból készült pillangókat, és a tükrömet is kisajátítottam. Egy rakás Luke Hemmings poszter rá került, majd átgondolva a legtöbbet leszedtem, és a "Varázslók a Waverly helyről" plakátokat aggattam fel rá. Nem is tudom. Szerintem még menő. Legalábis az én világomban..
 A nap hátra lévő részében naplót írtam ( mint most is-Vagyis most-Most- Mindegy ),
dekoráltam a tükröm, és egyébként többször cserélgettem a Varázslós, és a Luke Hemmingses plakátokat a tükrömön, bár logikai alapon felrakhattam volna mind a kettőt... Végül a varázslós cuccos plakát mellett döntöttem. Az olyan swagyolo :)

A napom elemzése:
Sült pulyka: 5/3 -Végül is, anyira nem volt rossz. A saláta is finom volt :)
Reggeli lelkifröccs apuval: 5/2 - nem szeretem ha apa a fiúkról beszél...
Holnap első sulinap: 5/1 - Jaj. :(
____