Bepötyögte: Lia D.
|Szeptember 3; Szerda
Mindjárt vége a hétköznapoknak ^^ Már csak két nap "szenvedést" kell kibírnom. Ma reggel is hezitáltam, hogy mit vegyek fel ( persze! ezzel ment el a készülődés nagy része!) a suliba. Teljesen (halvány) rózsaszín csőnacit vettem fel, (halvány) pink-fekete deszkás cipővel, és egy fekete pólóval, amin semmi sem volt, csak egy "#selfie" felirat. Menő. Már a kapuban várt Kamilla. Hasonlóképpen volt felöltözve mint én: neon rózsaszín-fekete deszkás cipő, neon rózsaszín póló, és egy fekete nadrág.- Hali. - köszönt, majd rátette az egyik lábát a deszkájára.
- Szia. Cuki masni. - mosolyogtam a szemüvegére nézve (a fekete vastag keretes szemüvegének a keret sarkában volt egy pici rózsaszín masni. Rá klixelhető.).
- Miféle masni? - nézett össze-vissza maga körül, majd hirtelen a szemüvegéhez ért.- Ja ez? Köszi!
Pár másodpercig szótlanul idióta mosollyal néztem rá, majd letettem a földre a gördeszkám, és elindultunk.
- Szakítottak. - mondta az út felénél a csendet megtörve Kamilla.
- Kik? Hol? Minek? - tört ki belőlem a kérdés vihar.
- Hát, Dave meg Gina. Ki írta Gina az állapotához msn-en. " Szakítottunk..Vége.. Végleg vége.." pont,pont és még több pont. Nem tom miért. - mesélte a sztorit. Én csak szótlanul néztem magam elé. Sajnálom őket.
A sulihoz értünk.
- Furcsa. Olyan mintha már 1-2 hónapja járnánk a suliba. Mintha rég ismernék mindenkit.. - néztem pislogva, fel szaladtunk a lépcsőn, majd bementünk az aulába. Burns most épp nem volt itt, így a 11. osztályos "huligánok" beterítették az egész aulát. Közlekedni is alig lehetett. Felrohantunk a lépcsőn. Bementem az osztályba, követve Kamillát.
- Sziasztok! - mosolyogtam Rékára és Dominikára. Biccentettek.
- Volt házink? - kérdezte Krisztián a hátul "bandázó" fiúktól.
Megvonták a vállukat, csak Robi bólintott. Ebből azt szűrtem le, hogy Robi jól tanul, ha házit is csinál. Ja nem..
- De én nem csináltam meg. Csak belenéztem a füzetbe. - vigyorgott Robi a kar óráját piszkálva.
Én meg azt reméltem, hogy Robi más. Márk fel se nézett, csak a kezét a tarkójára kulcsolva, és azt asztalon könyökölve bámult a füzetébe. Nagy tanulásban volt. Szóval nem Robi a jó tanuló a fiúk között, hanem Márk.
Én mosolyogva (egész nap mosolyogtam, nem tudom miért) néztem a táblát, meg a Dave padjain lévő cuccokat. Pillanatra hátra néztem, és pont elkaptam Dávid tekintetét, de ő rögtön visszafordult Norbira, aki épp az esti rém álmairól beszélt.
Érdekes. Csapatokra van osztva az osztály szüneteken ( meg úgy mindig):
1. csapat: leghátul a fiúk.
2. csapat: Réka & Dominika = A "pletyka rovat"
3. csapat: Én és Kamilla. Én egész nap szótlanul ülök a padban, és bámulok, Kamilla meg legtöbbször ráhajtja a padra a fejét, és pihen vagy eszik.
Lilla meg az... Lilla... Lilla az Lilla. Meghúzódik a sarokban, és csendben ül. Néha előveszi a telefonját és gondolom Facebookon lóg.
Már első nap kialakultak a társaságok szemmel láthatóan. Furcsa. Hiba volt kimaradnom a gördeszkás napból :( Ott mindenki már megismerkedett, én meg csak Dave-el meg Kamillával álltam csak szóba. Meg a többieknek néha-néha köszöntem..
Bár Lilla nem beszélt még senkivel...
Csengettek. Dave meg állt mellettem, és megfogta a székem hátoldalát. A többiek elfoglalták a helyüket.
- Olvastad? - kérdezte a táblára nézve.
- Ugyan mit? - kezdtem pakolászni a cuccaimat a padomon, pedig minden a helyén volt.
- Tudod. Amit Georgina kiírt. Msn-en. - ült le a helyére, majd hátra fordult hozzám.
- Kamilla mesélte. Sajnálom. - mondtam sajnálkozva. Kicsit azért tényleg megérintett. Az ilyesmi szomorú.
Még mindenki nagy beszélgetésben volt, majd bejött Haser tanár nő. Síri csend lett, majd ledobta agresszívan a tanári asztalra a táskáját.
- Álljon fel, aki kérte a suli rádióban az " I sexy and i klow it " című nótát a nevemben. Ellenőrzővel kérem a diákot. - Állt meg Réka padja előtt (középen) a tanár, összefont karokkal.
Mi kérdőn összenéztünk, és lapítottunk. Robi kikászálódott lustán a padból, és keresgélni kezdte a naplóját a táskájából. Ledöbbentünk. Senki sem hitte, hogy ő volt. Ha ő lett volna, már egész szüneten röhögött volna a hülyeségén az osztály. Odanyújtotta Hasernek az ellenőrzőt, majd a tanár nő kihúzott egy piros tollat, figyelem! A zsebéből! :) Egy hatalmas talpas-egyest írt a naplóba, majd oda adta Robinak.
- Jövő héten szülői értekezlet. Szeretettel várjuk a szüleidet délután 4-re. Add át üdvözletem. - vigyorgott Haser, majd vissza tessékelte Robit a helyére.
Hátra fordultam.
- Tényleg te voltál? - suttogtam, és azt hiszem egész jól le lehetett olvasni a számról, mit is akarok mondani.
Robi letépett a füzete hátsó lapjainak a sarkából egy részt, majd tollat ragadott. Gondolom papír esemest írt.
- Dátum. Írjátok be a dátumot. - tette le a krétát Haser ( előzőleg ráírta a tábla tetejére a dátumot. )
Kiszedtem a toll tartómból a tollat, és beírtam ami a táblán volt. Robi a vállam fölött pont a füzetemre dobta rá a cetlit összegyűrve. Ez állt rajta: " Nem én voltam. A nővérem volt, ide jár. Szörnyű egy lány. Most 1 hétig fedeznem kell mindenért amit csinál, mert múlt héten megettem a pudingját a hűtőből. :( ". Gondoltam, hogy nem ő volt. Ha belenéz a füzetébe, hogy van-e házi, nem lehet olyan rossz alak.
Hátul a fiúk nagy röhögésbe kezdtek (halkan), amíg a tanár felírta az anyagot.
Dave is röhögött volna, de ő be van kerítve, lányokkal. Hátul- én, Jobbra- Réka, én mellettem, és Réka háta mögött is lány- Kamilla. Semmi társasága nincs.
Robi a fülembe súgta előre hajolva, hogy amit írt, adjam tovább, hogy mindenki tudja, mert neki ez ciki, így oda dobtam Dave-nek, de tovább gurult a cetli, és leesett a padja elé. Balszerencsémre Haser pont az előtt tette le a krétát, és felénk fordult, és látta a leeső cetlit. Határozott léptekkel, kezét hátul fogva odasétált, állát felemelve, tekintetét a földre szegezve jött oda Dave padja elé. Lehajolt, és fel vette a cetlit.
Elolvasta, majd körbe nézett az osztályban, de első sorban rám, és Robira nézett.
- Robi, a nővéred tette? - kérdezte, még mindig a cetlit olvasgatva.
- Micsodát? - kérdezte Robi.
- Csak Dave kérdezte, hogy miért törtem el a ceruzáját, amit tegnap kölcsön adott, és azért írtam, hogy a nővérem volt. Gondolkoztam is most, hogy veszek helyette egy újat. - néztem a tanárra. Nem annyira hitte el.
- Aha. De itt az áll, hogy " fedeznem kell ". Pont elárulod akkor, hogy a nővéred volt. Vincze kisasszony, tisztában áll a "fedezés" szó jelentésével? - kérdezte a tanár, le téve a cetlit Dave padjára, aki nem annyira értett semmit, mert még nem olvasta el.
- Hát.. Nem igazán. - hazudtam. Persze, hogy tudtam.
- Nem árulja el ki tette, és magára vállalja, vagy másra. - magyarázta a tanár, és ezzel le is zárta a témát.
- Köszi. - mosolygott Robi.
Az osztály halkan magába fordulva nevetett és nézte a "színdarabot".Dave tovább adta Rékának a levelet, aki tovább Dominikának, és így tovább.
Szüneten mindenki rajtam röhögött, amiért kimentettem Robit. Nem volt pedig olyan nagy szám, csak ki tudja mit tesz egy kilencedikessel egy (később Robi mesélte) tizenegyedikes, nagydarab, bivalyerős csaj (Helga).
- Ügyes, újonc. - mondta fél mosollyal Dave. No comment ☺
Suli után lementünk Kamival a lépcsőre, és leültünk.
- Te is hallottad? Ugye te is? - mondtam óriási vigyorral a képemen Kamillának.
- Mit is? - vonta össze a szemöldökét.
- Becézget. - mosolyogtam már halványan.
- Aha.. Indulhatunk, újonc? Éhes vagyok. - mondta, majd le ment a lépcsőn, és rátette a jobb lábát a deszkájára.
- Menj előre, utolérlek. Robi mondta, hogy várjam meg a suli előtt.
Kamilla elindult, mondta, hogy a buszmegálló előtt megvár. Pár perc múlva Robi kapkodva jött ki Dave-el az ajtón.
- Hambi. Remélem szereted. Ezt azért kapod, amiért ki mentettél. Nem is tudom mi lett volna, ha Helga megtudja, hogy tőlem tudta meg a tanár, hogy ő volt. Egész héten gonoszságokat művel. A büfében vettem. - nyújtotta át Robi a hamburgert.
Nyamm.
- Köszi. - mosolyogtam.
- Na szia. - sétált le Robi.
- Cső újonc. - mosolygott Dave, miközben megbökte a vállam.
Nagy tahó lehet, ha így viselkedik más lányokkal, miután szakítottak a barátnőjével.
De már most ő a suli egyik legmenőbb arca, Rékával és Ginával együtt..
Elindultam, majd utánam szólt egy kényesebb, de kedves hang.
- Várj már, hova sietsz?! - mosolygott Réka utánam szaladva, hátánál Dominikával.
- Sziasztok. - köszöntem.
- Cuki dolog volt tőled, hogy megvédted Róbertet. Alexandra, ugye? - kérdezte.
- Igen. De inkább Szandi! - mondtam, mire a két lány mellém sétált, és úgy mentünk tovább.
- Rendben. Nekem Alexandra. Hé, figyu... Ne segíts a fiúknak. Úgy sem hálálják meg, és csak rád kattannak, meg beléd esnek, és elég lesz leráznod őket. Hidd el, tapasztalatból mondom. - mondta elképedt vigyorral az arcán, amiben egy kis gúny is volt. Tuti azt akarta, hogy leszálljak róluk, mert magának akarja mindet.
- Hidd el, a régi suliban is rákattantak, mert segítőkész volt. Nekem nem sok sikerem volt... Én inkább csak elővettem az iPadom, és facebookon lógtam, míg Rékuci után meg rohantak a pasik. Persze az nyolcadik osztály volt. - vihogott Dominika. Először hallottam élesen a hangját. Jaj.
A buszmegállónál ők letértek jobbra, a kis utcába, mi meg Kamillával tovább mentünk gördeszkával.
-Te ezekkel jöttél? -nézett felvont tekintettel Kamilla.
- Ja. Vihogtak, meg Réka figyelmeztetett, hogy szálljak le Robiékról. Vagyis nem épp ezekkel a szavakkal, de erre utalt. - meséltem.
Hamar hazaértünk, vagyis én hamar haza értem, Kamillának még menni kellett pár métert.
Odaköszöntem a szüleimnek, akik a nappaliban ültek, és tanulmányozták a Nora Spielberg-es könyveket, amiket még anno vasárnap ajánlottam apunak. Anyu csak odakiáltotta, hogy " Jó könyv", apu meg rám se nézett, mert annyira beleélte magát a könyv olvasásba, hogy le sem vette a szemét a könyvről. Hátha segít a korral haladással rajtuk. Bár ezt kétlem. Bementem a szobámba, és ledobtam a táskám a sarokba (sarki táska :D). Meglepődve figyeltem az ágyamon egy kis dobozt. Lehuppantam az ágyra, és ki nyitottam. Egy vadonatúj telefon volt benne, mindenféle tartozékokkal. Majd kicsikkantam az örömtől, és úgy fogtam a kezemben a telefont. Fehér, galaxy note 4. Meseszép. Kopogtattak az ajtón, majd anya behajolt.
- Tetszik? - kérdezte, mire bejött, és bezárta maga mögött az ajtót.
- Nagyon. - mondtam anyának meghatódva, és néhány (öröm) könny csordult ki a szememből. - miért kaptam?
- Hát, tudod múlt héten keresgélted a telefonod (bólintottam). Azt hitted elhagytad... Apád véletlen eláztatta. A szobádban nézte a fényképet az éjjeli szekrényeden, és ráborult a pohár víz.. Ez egy ilyen "ne haragudj" ajándék. - mondta, majd leült mellém.
Az igazság az, hogy nem is tudtam volna haragudni -na jó, de-, amiért ezt kaptam cserébe. Bár rengeteg kép volt benne a régi osztály társaimmal, Martinával, meg mindenkivel (bár le voltak mentve a notebookra). Ez a teló sokkal jobb. Sok velem egyidős tinédzser kiborulna, ha eláztatta volna az apja a mobilját, és kárpótolná egy újjal, ami fel sem ér a régivel olyan szemszögből, hogy a régin mennyi fontos adat volt. Én.. én más vagyok. Örülök ennek, amit kaptam.. Az adatok úgy is le voltak mentve, és csak át kell rakni erre is, úgy hogy nem baj.
- Köszönöm. - mosolyogtam, és megöleltem anyut. - most nem baj, ha foglalkozok kicsit vele? Tudod, át pakolom az adatokat, meg fényképező tesztet csinálok... Ilyen Alexás dolgokat.
- Nem, dehogy. Már megyek is! - mondta, majd felállt, és ki ment.
Felléptem msn-re és átböngésztem kik vannak fent -mellesleg volt 6 új jelölésem: Réka, Dominika, Lilla (o.o), Robi, Márk, és Krisztián. Már visszajelöltem.-, és Kamilla fent volt. Ráírtam.
Alexandra üzenete: Hali, puszi, telószám pls! Új telót kaptam!
Kamilla üzenete: *telószám*, nesze. Át mehetek ma nálatok?
Alexandra üzenete: Majd vasárnap, vagy szombaton a gördeszkázás után. Ma tanulok, utána meg alszom :(
Kamilla üzenete: Tanulsz? o.O Lol. Én nem szoktam.
Alexandra üzenete: Azért vagy te olyan kitűnő tanuló :)
Kamilla üzenete: Ez nem ér. Még nem is feleltem. Egy jegyem sincs még, honnan tudod, hogy rossz vagyok? A hippik követik a szabályt!
Alexandra üzenete: A hippik. A hipsterek nem mindig :) Na mentem, még sok elintézni valóm van, tudod, új teló. Hali
Épp lementem volna, majd megláttam, hogy Dave neve mellett az ikon zöld volt, tehát elérhető. Rá akartam, írni, de nem tettem.Viszont rá pár másodpercre ő írt.
Részlet:
Dave üzenete: Na? Elengedtek titeket?
Alexandra üzenete: El. Hányra kell menni?
Dave üzenete: Még meg beszéljük. Add ide a telefonszámod, és ha lesz valami, felhívlak hányra.
Alexandra üzenete: Azt még nem tudom.
Dave üzenete: Mi? XDDD Lol. Még?
Alexandra üzenete: Új teló...
Dave üzenete: Na de a sim kártya azért még is csak meg van.
Alexandra üzenete: Elázott :) :) :) Add meg a tied, felhívlak, te lemented a számom, és lediktálod nekem. xd
Dave üzenete: Elázott a sim kártyád. Mégis milyen számot mentsek el?
Alexandra üzente: :DD Van új. xD
A továbbiakban leírta a számát, és felhívtam, és lementett, és lediktálta a számom, és nagyon cuki hangja van a telefonba is, és váááááááá *w*. De nincs remény. Meg amúgy se vagyok olyan undok, hogy ezt tegyem
|A napom elemzése:
Msn: 5/4 - Már 9-en ismerőseim az osztályból; Írt. Neeem, nem Dave (de ő is), hanem Kamilla xD
Gördeszkás nap: 5/5* - Várom már, nagyon!☺
Suli: 5/4 - Sálálááá... Egyre jobb a hangulat, és kezdem úgy érezni, hogy kb. beilleszkedtem. Na de majd szombaton! ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése